A szeretet ünnepe volt

10 éves a Kék Nefelejcs Citeraegyüttes

„Megmondom a titkát, édesem a dalnak:

Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.

Mindenik embernek a lelkében dal van,

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek.“

                        (Babits Mihály: Második ének c. mesedráma)

Szívet melengető, családiasan bensőséges ünnepség részesei lehettünk szombaton, október 28-án – többszázadmagunkkal. A Kék Nefelejcs Citerazenekar színvonalas műsorral ünnepelte 10. születésnapját a tiszakécskei művelődési házban. Az est fővédnöke, Lezsák Sándor országgyűlési képviselő köszöntőjében elsőként a sok-sok citerásnemzedéket fölnevelő tanárnő, Zoboki Józsefné Urbán Ilona életpályáját méltatta.

Ilonka néni Mórahalmon született. Családjából hozta a népzene szeretetét, édesapjától tanult citerázni, cimbalmozni. Tizennégy évesen egy tehetségkutató csoport fölfedezettjeként került a zeneakadémiára karvezetést tanulni, majd magyar nyelv és irodalom szakos tanár lett. 1955-ben Tiszakécskére jött tanítani, s dr Tóth Gézával közösen, majd annak halála után új segítőtársakkal felvirágoztatta a tiszakécskei zenei életet, elsősorban a citeramozgalmat. Ő volt a lelki és szakmai „keresztanyja“ a kécskei citerazenekarok sorának, így a jelenlegi ünnepeltnek, a Kék Nefelejcsnek is.

Az együttes tagjai a későbbiekben a Megkötöm lovamat... kezdetű népdallal köszönték meg Ilonka néninek a hozzájuk való jóságát.

Az ünnepelt együttesnek jelenleg tíz tagja van: Ádám Sándor, Bagi Edit, Börönte Ferenc, Egyedi Hajnalka, Jóljárt Ágnes, Kiss Orsolya, Laczkó Imre, Szerencsi Anita, Szerencsi Zsuzsanna és Tóth Róbert. Heten középiskolások, ketten már dolgoznak, s vezetőjük, Szerencsi Zsuzsanna a kecskeméti tanítóképző főiskola másodéves hallgatója.

A műsor részeként kedves amatőr filmes összeállítás mutatta be fölcseperedésük és zenekari fejlődésük tízéves történetét, majd dallal és tánccal köszöntötték az ünnepelteket kicsik és nagyok, többek között a helyi zeneiskola növendékei, az ókécskei református iskola kicsiny énekkara, a Bokréta Citerazenekar, a Szépkorúak Kórusa, versmondással Rózsa András tanár, s a Kóta képviselője, dr. Lengyel Erzsébet.

A műsor java részét természetesen az ünnepeltek adták: többnyire vidám, vérpezsdítő népi táncmuzsikát és 48-as dalokat játszottak, vidám énekhangjuk is jó kedvre derítette a közönséget. Jó műsorszerkesztői ritmusérzékkel váltogatták ezt lassúbb, érzelmesebb szólóénekekkel, versfeldolgozással. Szólóénekben elsősorban Bagi Edit, Egyedi Hajnalka és Szerencsi Zsuzsanna csillogtatta meg tehetségét.

Az együttes hat tagja táncol a Kécske Néptáncegyüttesben is, így aztán a színpadon temperamentumos néptánccal is bizonyították sokoldalúságukat.

A Rákóczi Szövetség tiszakécskei csoportjának meghívására a Temesvár-Belvárosi Egyházközség 15 fős küldöttsége is részt vett az ünnepségen, s meghívták Bagi Editet november 11-re Temesvár-Újszentesre a VII. Eurorégiós Népdalversenyre.

A műsor közönsége körében egyöntetű volt a vélemény, hogy szép, emelkedett hangulatú, lélekfürösztő esten vehettünk részt.

Világunkból, hétköznapjainkból (mostanában még ünnepeinkből is) egyre vészesebben hiányzik a szeretet. Ahogyan egykor a „szabadság kis körei“ adtak lelki menedéket, most a „szeretet kis körei“ kialakításával és megőrzésével védhetjük meg magunkat, lelki épségünket a nagypolitikában dúló gyűlölködés lélekromboló hatásaitól.

A szeretetnek ilyen „kis köre“ a Kék Nefelejcs Együttes is, amelynek évfordulós ünnepsége az emberi méltóság és a kölcsönös megbecsülés ünnepe is volt.